A szerző a térségben máig élő hagyomány képviselőitől kapott tudást jelen kötetben adja közre, bemutatva, hogy ősvallásunk nyitott, ‘összegző’ vallás volt, mely a szeretetről, az egyén szabadságáról, a toleranciáról, a természet tiszteletéről és a nemek egyenlőségéről szólt. Olvashatunk e vallás – a Büün vallás – kialakulásáról és továbbéléséről, ősi istenképünkről, melynek Ukkó – azaz a Boldogasszony – a női, Yotengrit pedig a férfi fele. Megismerhetjük az egykori táltosok és bacsák – a 13. században élt hőgyészi Lápkumánja, a rábacsanaki Ölüd, valamint a múlt századból a maglócai Farkas Sándor, acsalagi Bendes József, Tudós Nagy Ferenc, a kónyi ‘Hazug Gyuri’ és a többiek – neveit, bölcs mondásait. E bölcseletek a másvilágtól a tiltásokon, parancsolatokon, legendákon, bűvölésen, a szerelem és szeretkezés dolgain át a gyógymódokig ívelnek. Elolvashatjuk a barbacsi Jámbor Jánostól ismertté vált teremtésmondát, s annak kónyi, hőgyészi és szörgényi változatát. Ritkaságként említi előszavában Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató a vallás kilenc könyvéből e kötetben található négy, eddig még fel nem tárt fejezetet. Bár a szerző történelmi megállapításai sokszor igen távol állnak a hivatalos történetírás álláspontjától, ám kétségtelen, hogy a kötet magyar kulturális örökségünk egy csodálatra méltó darabját képezi.