A gyermekben a haldoklót látva,
a vénekben ifjút és gyermeket,
a formák végtelen táncában,
a vágyat, hogy létre jöjjenek.
Kihunyt csillagok porából
porhüvelyt alkot a képzelet.
Majd ellobban, mint a gyertya lángja,
hogy virágport hintsen a kikelet.
Gondolatok, mint felhők suhannak,
s mint halkan hullámzó tengerek,
szélcsendben már nem fodrozódnak,
s látni hagyják a kék eget.
Hozzászólások nem engedélyezettek, de a trackbacks és a ping elérhető.