A szigetre-lépés szútrája
Továbbá Mahámati, mindazok, akik rettegnek a születés és a halál megkülönböztetése miatt keletkező szenvedésektől és az ellobbanásra ezért törekednek, nem tudják, hogy a születés-halál, és az ellobbanás egymástól nem különbözők.
Látva, hogy mindeme, megkülönböztetésnek alávetett dolgoknak nincs valóságuk, azt képzelik, hogy az ellobbanás az érzékek és tartományaik majdani megsemmisüléséből áll.
Mahámati, mindezek nincsenek tudatában annak a ténynek, hogy az ellobbanás a tárház-tudat, amiben a belső megvalósítás révén átalakulás megy végbe. Ezért Mahámati, a balgák három útról beszélnek, és nem a csak-tudat ama állapotáról, amiben nincsenek fogalmak.
Ezért Mahámati, akik nem értik meg a múlt, jelen, és jövő beérkezetteinek a külső világra – ami csak tudat – vonatkozó tanítását, ahhoz az elképzeléshez ragaszkodnak, hogy létezik egy világ azon kívül, amit a tudat tapasztal, s ezért, Mahámati, ők maguk gördítik meg újra a születés-halál kerekét.
Forrás: A jógácsára filozófiája
Buddha zenje
Buddha így szólt:
Számomra az uralkodók és kastélyaik csak porszemek. A kincsek és drágakövek kavicsok. Ugyanúgy nézek a rongyokra, mint a legdrágább szövetekre. Az univerzum milliárd világa csak gyümölcsök egy fán. India legnagyobb tava csak olajfolt a cipőmön. A világ tanításait kuruzslásnak tartom. A felszabadítás elgondolásai álmodott brokátok. A megvilágosodottak útját úgy látom, mint virágos rétet egy szemben. A meditáció egy hegy pillére, a Nirvána nappali lidércnyomás. Az igazság és hazugság tánca, mint egy sárkány vonaglása. A hitek felemelkedése és bukása csak évszakok vándorlása.
Szútrák kiadása
Tetsugen, egy japán zen buddhista elhatározta, hogy kiadja a szútrákat, amelyeket az idő tájt csak Kínában lehetett olvasni. Hétezer példányt tervezett, amelyeket fatáblák segítségével akart kinyomtatni.
Elindult támogatókat szerezni. Voltak, akik száz aranyat adtak, de legtöbben csak néhány fityinget. Tetsugen minden adományozónak egyformán mondott köszönetet. Tíz év után Tetsugennek összegyűlt a pénze a kiadásra.
Ám éppen akkor kiáradt az Uji és a Famine folyó. Tetsugen az összegyűjtött pénzt az éhező embereknek adta.
Újból neki kellett állnia, hogy pénzt gyűjtsön. Jó pár évvel később egy járvány pusztított az országban. Tetsugen ismét szétosztotta a pénzt a rászorulók között.
Harmadszor is nekikezdett a gyűjtésnek és húsz év után végül kiadhatta a szútrákat.
A fatáblák, amelyekkel kinyomtatta a szútrákat, még most is láthatóak a totói Obaku templomban. A japánok azt mondják gyerekeiknek, hogy Tetsugen három szútra kiadást csinált és az első kettő – bár láthatatlan – mégis sokkal értékesebb, mint az utolsó.
Vita a szállásért
Egy Japánban levő templomban két szerzetes lakott. Az egyik tanult volt, a másik buta és csak egy szeme volt.
Egyik éjszaka egy vándor szerzetes érkezett, hogy szállást kérjen. Mivel az okosabbik fáradt volt a sok tanulástól, arra kérte a másikat, hogy mérkőzzön meg ő helyette (ha a vándor szerzetes nyeri a vitát, maradhat, ha veszít, mennie kell), de lehetőleg csendben.
A fiatalabbik szerzetes a szentélyhez ment és leült.
Nem sokkal utána a vándor felállt és odament az idősebbikhez.
– Az öccse remek fickó. Legyőzött. Mennem kell.
– Ismételje meg a dialógust! – kérte az idősebbik.
– Nos, – magyarázta az utazó -, először felmutattam az egyik ujjamat, ami Buddhát jelentette, a megvilágosodottat. Ő feltartotta két ujját, jelezve Buddhát és a tanítását. Erre én három ujjamat mutattam: Buddhát, a tanítást és a követőit jelképezve nagy harmóniában. Erre ő megrázta előttem az öklét, mutatva, hogy mind a három egy. Így ő nyert és nekem mennem kell – távozott az utazó.
– Hol az a fickó? – szaladt oda a fiatalabb testvér az idősebbhez.
– Te nyerted a vitát, erre ő elment.
– Nem nyertem meg semmit. Meg akartam ütni.
– Ismételd el a vitát!
– Amint megérkezett, feltartotta egyik ujját, hogy csúfolódjon velem. Mutatva, hogy csak egy szemem van. Mivel idegen volt, nem akartam vele udvariatlan lenni, ezért feltartottam két ujjamat, hogy gratuláljak ahhoz, hogy neki két szeme van. Erre az az arcátlan fickó három ujját mutatta felém. Jelezve, hogy kettőnknek együtt három szemünk van. Mérges lettem és meg akartam ütni, erre ő elszaladt.
Forrás: Hús-Vér Zen
