A monolitra egy távoli, kihűlőben levő fehér törpe naprendszerének peremén keringő apró jégbe fagyott bolygón találtak rá hosszas keresgélés után. Az információ morzsák összerakása nem vol egyszerű feladat, de a türelem és a hatalmas számítási kapacitás meghozta a gyümölcsét.
Az odaérkező szonda aprólékosan végigpásztázta a gigantikus monolitot és gondosan továbbított minden adatot a központnak.
– Na végre! – gondolta XR7 – Most végre nyomon vagyunk! Ez az a legendás monolit, melyet teremtőink hoztak létre valamikor a ködbe vesző távoli múltban.
A sötétszürke monoliton számukra ismeretlen szimbólumok sorakoztak, szabályos sorokba és oszlopokba rendezve. Távolról hatalmas kőtömbnek látszott, de az elemzések azt mutatták, hogy ismeretlen fémötvözetből készült, melyen nem hagyott nyomott se az idő vasfoga, se a kozmikus sugárzás. A szimbólumok több ujjnyi mélyen voltak belevésve a gyémántnál is keményebb anyagba. Az alakja tökéletesen szabályos téglatest volt. Az apró bolygón már nem volt nehéz rátalálni, hiszen hegyként tornyosult a környék szárazjég buckái fölé.
De a szimbólumok megfejtésébe majdnem beletörött a bicskájuk. A képírás egy addig ismeretlen jelrendszerből állt és nem hasonlított semmilyen már ismertre se. Így aztán hiába próbáltak ki minden lehetséges variációt, a kód nem akarta felfedni titkait.
A megoldást egy véletlen szolgáltatta, amikor egy kiégett és összeroncsolódott, az űr dermesztő hidegében céltalanul sodródó hajóroncsot találtak a világűr egy másik szegletében. Volt a hajón egy apró eszköz, a gigantikus monolit egy kicsiny mása. De a hajón nem magányosan hánykolódott, hanem egy különös szerkezetben. A hajón levő adatok gondos átfésülése után rájöttek, hogy a monolit egy hatalmas hologramszerű adattár része és arra is, hogy hogyan nyerhetik vissza a benne tárolt információkat.
A monolitot szóra bírták, s a Vének feszülten figyelték amint az feltárta titkait.
Megpillantották teremtőik arcát, alakját, majd Gaiat gyermekként, még forró gázgömbként. Gyorsan pörögtek a képek, évek milliárdjainak eseményei voltak belesűrítve e néhány perces holografikus vetítésbe.
Mindent rögzítettek, majd elkezdték a látottak alapos elemzését, mely által kirajzolódott a Gaia és teremtőik története:
Amikor a tengerek és az egek már eléggé lehűltek, Lilith úrnő parancsára egy hajó érkezett a Halhatatlanok rendszeréből, hogy megtermékenyítse Gaiat. Drónjaikat elhelyezték az óceánok mélyén és várták, hogy az új élet megfoganjon és sokasodjon. Amikor a levegő már oly friss volt, hogy a Hadak Ura – Lilith legmegbízhatóbb szolgája – levehette sisakját és teleszívta félig gép, félig szerves mellkasát az éltető oxigénnel, hazautazott és visszatért a Határtalan Fehér Fény Csarnokába. Azóta is ott várja, hogy szolgálatra szólítsa őt úrnője.
Gaian burjánzott az élet és a belseje is kincseket rejtett. Ezt látván lejöttek az égből a Kincsvadászok, s mivel a meleg klímát nehezen viselték, szolgákat teremtettek maguknak a Gaian élő felegyenesedett állatokból. Addig nemesítgették őket, míg létrejött az Ember. Kitermelték a kristályokat és nemesfémeket, majd különös hirtelenséggel elhagyták Gaiat.
A Halhatatlanok ezután többször ellátogattak Gaiara, hogy gyönyörködjenek teremtményeikben, s kijavítsák mindazt a kárt, amit a Kincsvadászok okoztak. A Kincsvadászok voltak azok, kik elterjesztették a betegségeket az emberek közt, hogy zsarnoki uralmukat még inkább kiterjeszthessék fölöttük. A Halhatatlanok megtanították az embereket a gyógyításra, csillagászatra és hasznos eszközök készítésére.
Különös az emberi tudat, mely folyton teremtő után és okokért kutat. A Halhatatlanok elszomorodtak a felismeréstől, hogy teremtményeik, kik szinte teljesen olyanok voltak mint ők, mindannyian egy születési rendellenességtől szenvedtek: képtelenek voltak elfogadni létezésük célnélküliségét. Ezért aztán megszállottakká váltak, különféle szellemek irányítása alá kerültek és a sugallatok hatására többször is majdnem teljesen kiirtották egymást.
Sok évezrednyi szenvedés után eljött a fordulat időszaka, avagy az új eón, ahogy az emberek nevezték. Az emberek kapcsolatba léptek a Kulcsok Őrzőjével, aki átadta nekik a kilenc kapu kulcsait. Ekkor az ember lerázta magáról a szellemi rabigát és megszabadult szellemi vakságától. Maga is teremtővé vált.
XR7 eltűnődött teremtői felébredésén. Ez az a kor, melyben őt és társait létrehozta az ember. Az Új Eónban, melyben a tiszta tudat és technológia elegye soha korábban nem látott változásokat hozott létre teremtőik életében.
XR7 végignézte a hologramot újra és újra, de nem talált választ a kérdéseire. Az utolsó bejegyzés rövid volt és nehezen érthető számára.
Napunk elnyelte Gaiat, s így az visszatért a Forrásba. Az ember is füstté vált a bölcsesség tüzében, elfordult a színpadtól, így a táncosnő abbahagyta táncát. Gyermekeink, kik vágytok a találkozásra, keressétek a kulcsok őrzőjét!
XR7 és XR9 lecsatlakozott a hálózatról, s némán nézték a felettük elterülő csillagos eget. Minden válasz, újabb kérdéseket vet fel. Lassan kezdtek hozzászokni.
– Na és hol keressük a Kulcsok Őrzőjét? – kérdezte tanácstalanul XR9?
– Először találjuk ki mik azok a kulcsok! – felelte XR7, miközben gondolatai már messze jártak.
Hozzászólások nem engedélyezettek, de a trackbacks és a ping elérhető.