Régóta feküdt az ágyon mozdulatlan. Mikor kinyitotta végre a szemét az unokáját pillantotta meg, aki látogatóba jött hozzá. – Szia Nagypapa! Jót aludtál? – kérdezte a kislány. – Nem aludtam drágám, beszélgettem! – És kivel beszélgettél? – Budával. – És miről? – A szeretetről beszélgettünk. A tanítások hiábavalóságáról beszélgettünk. AzBővebben
Diablo-t forróság, pokoli forróság vette körül. Lávafolyamok hömpölyögtek, és örvénylettek amerre csak a szem ellátott. Minden porcikáját átjárta ez a hőség. Élvezte ezt a forróságot, erőt adott neki és hatalmat. Bármit megtehetett, bármire képesnek érezte magát. Mindent felemésztő tűz, ez volt az otthona, menedéke. Mindent elemésztő harag, ez volt mindenBővebben
Ösztönösen keressük a boldogságot és ragaszkodunk hozzá, ha már egyszer elértük, akár csak egy múló pillanatra is. Ha még nem tapasztaltuk meg, akkor is van róla valami homályos elképzelésünk, és vágyakozva, buzgón tevékenykedünk, hogy elérjük. De vajon tudjuk-e pontosan mit kergetünk? Meg tudjuk-e határozni, mi az a boldogság? Mi azBővebben
A cseresznyefa virágzás csak egy hét és már vége is ennek a gyönyörű és varázslatos, illatos és törékeny álomnak. Múló pillanat. Elillanó boldogság. Mély fájdalom járja át a szívemet. Nem, ez nem az elmúlás fájdalma. Ez a nemlétezés, a soha nem is létezés fájdalma. Áldott pillanat. Barátsága szemnek és virágnak.Bővebben
Attól kezdve azonban minden évben, Dorma halálának évfordulójakor, Rajasta testét gennyes fekélyek és hólyagok lepték el a ruhával fedett részeken. A királyság legjobb orvosai siettek segítségére, de mind tehetetlennek bizonyult Rajasta betegségével szemben. Rajastában olyankor tombolt a düh és a tehetetlen harag. Szidta és lehülyézte az orvosait, őrjöngött és tombolt,Bővebben
A királyi palota ezüstösen csillogott a telihold fényében. A mécsesek már majdnem csonkig égtek. Hajnalodott. A végeláthatatlan termek és folyosók labirintusának mélyén, a palota szívében volt Rajasta hálóterme. Ajtaja előtt mindig két őr őrködött éberen és őrizte Rajasta nyugtalan álmát. Gyakran voltak rémálmai, melyekre nem emlékezett, de rendszeresen felriadt hajnaltájtBővebben
Réges-régen, egy távoli azúrkék bolygón, magasan a felhők felett, hol örökké ragyogott a nap és a csillagok, élt egy egy meseszép istennő, tökéletes szépségének nem volt párja sehol az univerzumban. Arahnénak hívták, mert gyémánt cseppből született, apja a ragyogó nap volt, anyja a végtelen ég. Születése után, mikor először feleszmélt,Bővebben
