Hogyan élj boldog és tartalmas életet?

Adj hálát minden nap azért ami van! Egészségért, családért, barátokért, munkáért, örömért, tanulságokért!
Tudatosítsd a dolgok mulandóságát: egészség, betegség, öröm, fájdalom, harag, szenvedés, boldogság, mind el fog múlni!
Ismerd fel, hogy mulandó dolgokhoz ragaszkodni és azt várni tőlük, hogy állandóak legyenek, szenvedést okoz!
Ragadd meg a lehetőségeket!
Vállalj felelősséget: jelen helyzeted korábbi döntéseid és cselekedeteid következménye! Te vagy az életed teremtője!
Ismerd fel, hogy egyedi, egyszeri és különleges vagy! Tested minden atomja kihunyt és ellobbant csillagok pora, őseid lánca visszavezet egészen az első egysejtű életig az univerzumban. Ahogy Franz Werfel írja: „Aki apját látja, Istent látja. Mert az apa az utolsó láncszeme az ősök szakadatlan láncának, amely az embereket Ádámmal, s ezáltal a teremtés kezdetével összeköti. De aki a fiára tekint, ugyancsak Istenre tekint. A fiú a következő szeme a láncnak, amely az embert az Utolsó Ítélethez, minden dolgok végéhez, a megváltáshoz kapcsolja.”
Légy bátor! Fejezd ki gondolataidat és érzéseidet!
Adj tartalmat és célt az életednek! Tevékenykedj mások boldogulásán!
Higgy valamiben és fogadd el, hogy mások másban hisznek!
Gyakorold az erőszakmentességet és ártatlanságot, elsősorban önmagaddal szemben!
Figyeld meg, hogy a szenvedés nem kerülhető el! Minden jóban van valami rossz, vagy idővel szenvedést okoz és minden szenvedésben, fájdalomban, benne van a következő lehetőség csírája!
Élj elvárások nélkül!
Vedd észre, hogy a dolgok nem rendelkeznek tőlünk független tulajdonságokkal, az értékítéletet, hogy valami szép, vagy visszataszító, finom vagy rossz ízű, kellemetlen vagy kellemes, mi hozzuk létre, neveltetésünknek és környezetünknek a hatására! Ezért kerüld az ítélkezést!
Élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja és úgy mintha örökké élnél: élj a pillanatban és cselekedj körültekintően!
Össze vagyunk zárva egy apró bolygóra, melyen sorsközösségben élünk minden emberrel és minden lénnyel! Élj felelősségteljesen, tekintettel másokra!