Hogyan szabadulhatunk meg a szenvedéstől?

A szenvedés és a törekvés annak elkerülésére, valamint a boldogság utáni sóvárgás végigkíséri mindnyájunk életét. Életünk és az emberi faj története nem más, mint szüntelen menekülés a szenvedés elől. Mindenki boldog szeretne lenni és szeretné elkerülni a szenvedést.

De mi is valójában a szenvedés oka?

A szenvedés oka nem más, mint a folytonos ítélkezés, hogy dolgokat és eseményeket olyan tulajdonságokkal ruházunk fel mellyel azok valójában nem rendelkeznek, hogy állandónak tekintünk dolgokat, amelyek valójában mulandóak. A szenvedés oka, hogy az életünkben felbukkanó tárgyak, események és személyek vagy vonzalmat vagy ellenszenvet váltanak ki belőlünk és ezeknek a késztetéseknek kényszeresen igyekszünk megfelelni.

A vonzó dolgokhoz ragaszkodás alakul ki, az ellenszenvet kiváltóktól pedig igyekszünk minél távolabb tartani magunkat. Ekkor megjelenik a félelem, hogy ragaszkodásunk tárgyait elveszíthetjük, és ami taszító azt nem tudjuk majd távol tartani. Tudatunk folyton e szélsőségek közt hánykódik, felkorbácsolva érzelmeinket.

Lehetséges-e minden számunkra vonzó dolgot megőriznünk?

Lehetséges-e a visszataszító dolgokat örökké távol tartanunk? Elkerülhetjük-e az öregséget, betegséget és a halált? Úgy vélem, hogy nem!

De akkor hogyan szabadulhatunk meg a szenvedéstől?

Tudatunk természetét megismerve, felismerjük a késztetéseket, a vonzalmat és ellenszenvet. Felismerjük, hogy a dolgok se nem jók, se nem rosszak, se nem vonzók, se nem taszítók. Azokat mi ruházzuk fel ezekkel a tulajdonságokkal, attól függően, hogy milyen korban és milyen társadalmi csoportban szocializálódunk.

A szenvedéstől azáltal tudunk megszabadulni, ha megszabadulunk a téveszmétől, hogy a dolgok állandóak és belső, mástól független tulajdonságokkal bírnak, ha megszabadulunk a vonzás és taszítás végtelen körforgásától.

És hogyan érhető ez el? Hogyan szabadulhatunk meg tudatlanságtól, vonzástól és ellenszenvtől?

Elmélkedjünk, figyeljük meg belső folyamatainkat, észlelésünk és érzékelésünk módját és mikéntjét. Figyeljük meg a tárgyakat és eseményeket és vizsgáljuk meg őket alaposan! Ekkor felismerhetjük, hogy az események se nem jók, se nem rosszak, hogy a dolgokat mi ruházzuk fel szépséggel és vonzerővel, s ami, vagy aki nekünk ellenszenves, az másoknak nem az.

Ezt felismerve, boldog egykedvűségben szemlélhetjük életünk eseményeit, s megszabadulhatunk szenvedéseinktől.