Minden ami keletkezett, elmúlik

Ha a Buddha tanítását egy mondatban szeretnénk összefoglalni, az így hangzana: minden elmúlik, ami keletkezett.

Ezt az egyszerű, de a tudatunkat borító fátylak miatt nehezen felismerhető, igazságot fogalmazza meg a Buddha legfontosabb tanításában, a négy nemes igazságban:

1. van szenvedés,

2. a szenvedésnek van oka,

3. a szenvedés megszüntethető

4. a szenvedés megszüntetéséhez vezető út: a nemes nyolctagú ösvény

Mi az oka a szenvedésnek?

1. érzéki vágy és létszomj

2. vágyni arra, hogy váljunk valamivé (pl. egészségessé)

3. vágyni arra, hogy ne váljunk valamivé (pl. öreggé, beteggé)

Mi az ami a szenvedést okozza és egyben gátolja a felismerést és azt, hogy a dolgokat úgy lássuk ahogyan vannak?

A ragaszkodás mulandó dolgokhoz, ragaszkodás a hamis én-képzethez (ez én vagyok, ezek az én gondolataim, ez az én testem), az érzéki vágyak, melyek mulandó dolgokhoz láncolnak minket és a vágyak nyomán megjelenő harag, mely akkor keletkezik, amikor a vágyaink tárgyát nem kapjuk meg, vagy elveszítjük azt. A ragaszkodás, vágy, harag oka pedig a tudatlanság, elvakultság, a nem megfelelő szemlélet és látásmód.

Mi a tudatlanság, az elvakult látásmód, a nem megfelelő szemlélet?

Minden dolog önvaló nélküli, saját, tapasztalótól független tulajdonságokkal nem rendelkező. Minden dolog mulandó, mivel összetett és keletkezett. Mulandó és tapasztalótól független tulajdonságokkal nem rendelkező dologhoz kötődni szenvedéssel jár. Ennek a fel nem ismerése pedig a helytelen szemlélet, vagyis a nem-látás.

Hogyan jön létre a hamis én-képzet?

Úgy, hogy a tapasztalót alkotó összetevőket (test, tudat, érzetek, érzések, emlékek, gondolatok, késztetések, ösztönök, reflexek) stabilnak, állandónak, változatlannak, vagyis Énnek tekintjük.

Mik a tapasztalót (Én-t) alkotó összetevők?

A test (forma), az érzések, az érzékelés, a késztetések (akarat, emlékek, ösztönök, reflexek) és a tudatosság.

Éberen szemlélve a ragaszkodásnak alávetett öt összetevőt, könnyen felismerhetjük, hogy

• a test nem Én vagyok,

• az érzések nem Én vagyok,

• az érzékelés nem Én vagyok,

• a késztetések nem Én vagyok,

• a tudatosság (azaz a képesség, hogy a gondolatokat és érzéseket felfogjam és emlékezzek) nem Én vagyok.

Az is könnyedén felismerhető, hogy a test változik, az érzések változnak, az érzékelések változnak, a késztetések változnak, a tudatosság változik.

Az érzések és gondolatok felbukkannak, majd eltűnnek a térben. Az uralkodó és gyakori gondolatok, érzések, késztetések is változnak életünk során. Tehát semmilyen állandó dolgot nem találunk, amivel azonosíthatnánk magunkat!

Azonban körmünk szakadtáig ragaszkodunk, ahhoz, hogy ez ÉN vagyok, ez az ÉN testem, ezek az ÉN érzéseim, ezek az ÉN gondolataim! Folyton támaszt keresünk egy támaszok és stabilitás nélküli világban.

Hogyan szüntethető meg a szenvedés?

Mivel nem ismerjük a szenvedés valódi okát, ezért az ösztönök, hajlamok és késztetések létrehozzák a megkülönböztető tudatosságot. A megkülönböztető tudat létrehozza a neveket és alakzatokat, melyek megteremtik a tapasztalóban a dolgok különállóságának és önvalóval rendelkező létüknek az illúzióját. Létrejönnek az érzékszervek és a hozzájuk kapcsolódó érzetek. A kellemes (a megkülönböztető tudatosság nem csak nevekre és formákra bontja a teret, hanem a kellemes, a kellemetlen és a semleges érzetek kategóriáját is létrehozza) érzetek létrehozzák a vágyat és az érzék tárgyakhoz való ragaszkodást. A vágy és a ragaszkodás létrehozza a létesülést. A születésből létrejön az öregedés, a halál, a betegség, bánat, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés.

A nem-tudás megszüntetésével, azaz a szenvedés okának felismerésével, megszüntethető a vágy és a ragaszkodás, ezáltal megszűnik a létesülés.

Hogyan ismerhetjük fel a szenvedés okait?

A nemes nyolctagú ösvény módszereit gyakorolva kialakíthatjuk a helyes látásmódot, felismerhetjük a szenvedés okait és meg is szüntethetjük azokat!

Mi a szenvedésből kivezető nyolcas út?

1. a megfelelő, azaz a szenvedést és hamis én-képzetet megszüntető, szemlélet: a szenvedés megértése, a szenvedés okának megértése, a szenvedés megszüntetésének megértése, a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény megértése,

2. a megfelelő elhatározás: a lemondásra, erőszakmentességre, rosszindulattól való megszabadulásra, az ártalmatlanságra, az őszinteségre, józanságra és elsősorban a tökéletes felébredésre irányuló elhatározás,

3. a megfelelő beszéd: tartózkodás a hazugságtól, a rosszindulatú, gyalázkodó és viszályt szító beszédtől és az üres fecsegéstől,

4. a megfelelő cselekvés: tartózkodás az élet elvételétől, lopástól és a helytelen szexuális viselkedéstől,

5. a megfelelő életvitel: tartózkodás a megélhetés helytelen módjaitól és minden tisztességtelen módszertől,

6. a megfelelő törekvés: éber törekvés a kedvező tudatállapotok felkeltésére és megőrzésére, valamint a nem kedvező tudatállapotok megelőzésére és megszüntetésére,

7. a megfelelő éberség: éber szemlélődés a test, az érzetek, tudattartalmak és a dolgok felett, a dolgok keletkezésének és megszűnésének, mulandóságának megfigyelése,

8. a megfelelő összeszedettség: tökéletes eloldódás az érzéki tárgyaktól és megvilágosodást gátló tényezőktől, elszakadás az elemző gondolkodástól, végül a felülemelkedett egykedvűség elérése.

Mik a kedvező tudatállapotok, a megvilágosodási tényezők?

1. éberség, éber jelenlét

2. jelenségek kötődésmentes szemlélése

3. életerő, vitalitás, merészség, hogy úgy lássuk a dolgokat, ahogyan azok vannak

4. öröm

5. bizalom

6. összeszedettség, összpontosítás

7. örömön és fájdalmon túli felülemelkedett egykedvűség, melyben megszűnik az alany és tárgy, eggyé válik a tapasztaló, a tapasztalat és a tapasztalási folyamat

Mi az öt akadály (fátyol), mely megnehezíti a kedvező tudatállapotok megvalósítását?

1. érzéki vágyak

2. harag, rosszindulat, bűntudat

3. lustaság, tompaság, tehetetlenség

4. nyughatatlanság, aggodalom

5. kétség

Mi az öt akadály ellenszere?

Az öt akadály általános ellenszere az éberség, amikor tudatában vagyunk az éppen megjelenő tudattartalmaknak, ezáltal azok nem tudják átvenni az irányítást. A Buddha mindig hangsúlyozta a megfelelő társaság és megfelelő beszélgetések fontosságát az öt akadály elhárításában!

A vágyakat megállíthatjuk az érzékelési kapuknál (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, gondolat), vagy ha ez nem sikerült, felismerhetjük mulandó és mindig szenvedéshez vezető természetüket. Vagy szemlélődhetünk a vágy tárgyainak tisztátalan mivolta és önvaló nélkülisége felett.

A haragot szintén megállíthatjuk már a tudatban való megjelenésekor, vagy gyakorolhatjuk a szerető-együttérzést és együttérző örömöt, a szerető kedvességet, vagy az egykedvűséget a felzaklató élethelyzetekben.

A lustaság, tunyaság, tompaság megszüntetésében is segít annak minél korábbi felismerése és tudatosítása. Ha ez nem elegendő, segíthet a testhelyzet megváltoztatása, a nyílt levegő, vagy fény vizualizálása. Ha a lustaság, tompaság nem csak pillanatnyi jelenség, akkor elmélkedjünk a dolgok mulandósága felett és ismerjük fel, hogy napról napra közelebb kerülünk életünk végéhez! Motiváljon az, hogy nincs vesztegetni való időnk!

A nyugtalanság megszüntetése is a legkönnyebb annak a tudatban való megjelenésekor. A nyugtalan tudatállapot elhárításában segíthet az önfegyelem gyakorlása, a megvilágosodási tényezőkön való elmélkedés, valamint nyugodt személyek társaságának keresése. Vegyük észre, hogy a tudat olyan, mint egy vízzel telt edény, ha nincs ami felkavarja, a felszíne kisimul, a tartalma leülepedik, kitisztul és teljesen átlátszóvá válik.

A kétség elhárításában is segít az éber tudatosság. Segít továbbá a hit, a bizalom, a menedékvétel a Buddhában, a Tanításban és a Megvilágosodottak közösségében.

De mi értelme a törekvésnek, ha úgyis minden karmikusan meghatározott?

Az okok és okozatok sűrű szövésű hálójában, a kitartó törekvéssel és a nyolctagú ösvényen való „haladással” kedvező okokat ültetünk el, melyek idővel beérnek és elvezetnek a Nirvánához.

Mi a Nirvána?

A nirvána szó szerinti jelentése: ellobbanás, a tűz kialvása. Azaz kialszik a létszomj, kihunynak a vágyak, szerte foszlanak a fátylak. Aki eléri a nirvánát, az az eseményeket tisztán és elfogulatlanul szemléli. Olyanná válik mint egy gyémánt: felveszi a háttér színét, de semmi sem hagy benne és rajta nyomot.

Mi történik azzal aki nem éri el a Nirvánát jelen életében?

A Tanítások szerint, nincs olyan szilárd önvaló, melyet Én-nek tekinthetnénk. A még fel nem ébredtek, a létben végtelenül hömpölygő okok és okozatok folyamát önkényesen lehatárolják és az áramlást blokkolják (a kedvessel együtt lenni, a nem kedvestől pedig minél távolabb). Ezzel az akaratlagos blokkolással pedig egyre több kedvezőtlen okot hoznak létre.

A születés és halál ciklusa csak számunkra tűnik jól körülhatároltnak és végletesnek. Valójában egy idők kezdete óta tartó folyamat részei, melyben a tapasztalás felbukkan és eltűnik, mint a tenger hullámai. Aki Felébredett, az látja ezt és tanúként szemléli az eseményeket. A nem felébredettek pedig azt hiszik, mindez velük történik, így életük szenvedés és vágyakozás végtelen körforgása.

Aki kitartóan törekszik, de nem éri el az ellobbanást jelen életében, a kedvező okok által, melyeket jelen életében létrehozott, elülteti a megvilágosodás magjait egy olyan lény számára, akinek hozzá nagyon hasonló késztetései és összetevői lesznek.

A kitartó törekvés, még ha nem is hozza el a teljes ellobbanást jelen életben, minden lény számára hasznos, mert amint a kedvező tudatállapotok kifejlődnek bennünk, az hatással van a karmikus látomásunkra és így végső soron a környezetünkre is!

Források:

Dhammacsakkappavattana Szútta

Maháparinibbána Szútta

Szaccsavibhanga Szútta

Sálisztamba Szútta

Ánápánaszati Szútta

Mahá-Szatipatthána Szútta

Anuruddha Szútta

Upaniszá Szútta

Káláma Szútta