naplemente

Mindent átszelő csend, néma ragyogás. Nyár este, naplemente, lomha szuszogás.   Megérkeztem. A zöld átölel. S a vén fák karjai magukhoz húznak. Némaság. Fejem fölött a vörös a kékben, rózsaszín dalolás.   Vibrál a sötét szürkeség, él a holt és holt aki él. Valahol egy tücsök rázendít. Gondtalan messzeség.  Bővebben